Kisfiúnk kedvence a tejberizs. Férjem azt mondta, úgy készül mint a risotto, csak hagyma nélkül. Kerek szemű jó minőségű rizsből (pl. arborio) készítjük és pl. dolce rizstejből, amelyben van vanília de nincs hozzáadott cukor, vagy kókusztejből. Bár adunk tejtermékeket, mint például sajtot, tejfölt a 3 éves kisfiúnknak, mivel korábban tejallergiás volt és magát a tejet mi sem isszuk, így a desszerteket a mai napig szeretjük rizstejjel, kókusztejjel, vagy kókusztejszínnel, rizstejszínnel készíteni. Így azt is biztosítjuk, hogy túl sok bolti tehén tejes dolgot ne vigyen a szervezetébe, mert a mindent mértékkel elvet valljuk (Márcsak az ipari termelésből adódó hormonok és antibiotikumok miatt is).

Férjem úgy kezdi, hogy lepirítja kókuszzsírban a rizst, majd kevés növényi tejben felteszi főzni, majd habverővel való folyamatos kevergetés mellett ahogy elfogy a folyadék róla folyamatosan adagolja a növényi tejet a rizshez, amiből így kifő a keményítő kb. 20 perc alatt és puha lesz és sűrű. Végül a csipet só nem hiányozhat belőle, majd vagy vaníliásra készíti és őrölt vaníliát ad hozzá (vanília kikaparva még jobb csak nem mindig elérhető) és reszel bele kezeletlen bio citrom héjat és ad hozzá egy kevés édesítőt (mézet, finomítatlan nádcukrot), esetleg még reszel a tetejére jó minőségű 70% feletti keserű csokit, vagy pedig teljesen csokisra készíti és finomítatlan nádcukorral kevert holland kakaóport ad hozzá, mint a lenti képen.